Az épületegyüttes

A Malom-bástya és a Veprech-torony a régi esztergomi alsó vár északi részén található, legszebben megmaradt történelmi épületegyüttese.

Bár a Múzeum a török-kori dzsámiról kapta mai közismert nevét, a dzsámi épülete mellett a török-korban és azelőtt épült egyéb látványosságok is állnak, legalább 800 évnyi történelmi háttérrel.

Ki ne szeretne például végigmenetelni az egykori végvári vitézek őrhelyén? A Malom-bástya a Vízivárost és a Várhegyen magasodó felső várat összekötő erődítmény kulcsfontosságú pontja volt. A hegyet félkörívben a Duna folyó felől összekötő városfal nemcsak itt kanyarodott fel a Várhegyre, hanem az egyik legnagyobb kincs, az ivóvíz is erről a helyről került fel a hegyre.
 
Nem is akármilyen módon, hanem a már a kortársak által is bámulatosnak mondott reneszánsz vízgép pumpálta fel 50 méter magasra a Dunából származó ivóvizet 210 éven keresztül. Ezt a gépet az egyik legismertebb esztergomi érseknek, Vitéz Jánosnak köszönhetjük.
 
Ennek a vízemelő szerkezetnek a védelmére építtette Várdai Pál érsek a ma is bejárható Malom-bástyát, melyet végül Szulejmán szultánnak sikerült elfoglalnia 1543-ban. Pedig a bástya csak hónapokkal a törökök érkezése előtt készült el. A Malom-bástya olyan jól védhető volt, hogy a későbbi ostromok során csak a Víziváros déli részén sikerült betörniük a seregeknek az erődrendszerbe, innen soha többé. A megmaradt lőréseken keresztül pedig ma is ellenőrizhetjük a Duna hajóforgalmát.
 
Ha még nagyobbat szeretnénk visszaugrani az időben, csak a bástya közepén álló Veprech-torony maradványaira kell tekintenünk. Ez a torony IV. Béla, „a második honalapító” király idejében már biztosan itt állt, mivel a tornyot a király egy 1239-ben keltezett oklevelében fontos objektumként név szerint megemlítik. A tornyot talán még egy, a római korból itt maradt épület alapjaira építették, és mind a mai napig megtalálható benne az az egykori meleg vizű forrás, amellyel később a bámulatos vízemelő szerkezetet működtették.
 
Azoknak, akik a régi háborúskodások visszhangjától mentes helyre vágynak, szintén van látnivaló. A dzsámi bástyával ellentétes oldalán található a Rózsakert, amely a gyilokjárón és a középkori úton keresztül is megközelíthető a bástyából. Az illatos és színes virágok mellett egy másik jellegzetes törökök által kedvelt és nálunk meghonosított növényt, a gránátalmát is megismerhetik, és kikapcsolódhatnak a korabeli oszmán stílusban megépített szökőkút mellett. A középkori Víziváros főutcájának nyomaira is rábukkanhatnak, melyet követve megérkezhetnek a mai Dzsámi Kávézóba is.