Dzsámi kávézó

Egy csésze kávé vagy tea és egy sütemény egyedülálló, patinás környezetben.

A mai kávézónak teret adó helyiség bizony elég forgalmas „átjáróház” volt mindig is. Századokkal ezelőtt ugyanis ez volt a Víziváros főútja, aminek bizonyítéka a ma is látható és bejárható, a középkorból épen megmaradt járóköves út. A dzsámit helytakarékossági okokból pont ezen utca fölé építették, melynek padlóját a ma is látható boltíves oszlopokkal erősítették meg a későbbi korokban. Ma ezek alatt a boltívek alatt fogyaszthatják el frissítőjüket a túra végén.
 
Még mind a mai napig felismerhetőek a régi közlekedési csomópont jellegzetességei. Ez az a hely, ahonnan fel lehetett menni az utcáról az egy szinttel feljebb lévő dzsámiba, vagy tovább lehetett menni a malomhoz és az azt védő bástyába, vagy ki lehetett menni a Vízivárosból a Duna partjára a Kicsi kapun keresztül. A közelben volt ugyanis egy ideig a város hadi kikötője, valamint a mai Párkányba is a közelből kiinduló hajóhídon lehetett száraz lábbal átkelni. Ahogy Evlija Cselebi török utazó írta: „ha ló bemegy is rajta, kocsi nem mehet be”. Fontos hely ez, melyet a kapu külső oldalán lévő Szulejmán emléktábla is igazol.
 
1543-ban ugyanis a hagyomány szerint pont ezen a kapun tört be Szulejmán szultán első három szpáhija, akik elfoglalták a bástyát és így elérték, hogy a várvédők megadják magukat. A törökök erre emlékezve helyezték ide az 1600-as évek elején az emlékkövet, majd feltehetőleg magát a dzsámi épületét is az utókor számára.